Standard - MULK

Magyar Újfoundlandi es Landseer Klub
Magyar Újfoundlandi es Landseer Klub
Tartalomhoz ugrás
Landseer ECT
FCI Standard: 226
LANDSEER
Fajtaleírás
Történet-eredet
Egyesek szerint  Kanadában éltek fekete-fehér nagytestű, keverék kutyák, melyeket később  halászok vittek magukkal Angliába és Franciaországba.
Sir Edwin Landseer festőművész -a fajta névadója - képein látható fekete-fehér kutyák egyre népszerűbbek lettek Angliában.
Az 1920-as évekre kitenyésztették az újfundlandinál 2-10 cm-rel magasabb egyedeket.
1870-től  vezetnek tenyészkönyvet Angliában és a tenyészklubok ügyeltek rá, hogy  az általuk gondozott egyedeket ne pároztassák Újfoundlandról érkezett  ebekkel.
Az FCI jelenlegi  standardja 1960-ban lépett életbe. A fajta nemzetközi elismerésében  jelentős szerepe volt német és svájci tenyésztőknek.

Megjelenés
A landseer nagy,  erőteljes, impozáns és elegáns megjelenésű, harmonikus testfelépítésű  kutya. Háta egyenes, széles és erős. Mellkasa széles és mély. Bordái jól  íveltek. A has enyhén felhúzott. Fara széles és telt. Könyöke szorosan a  testéhez simul. A farok legfeljebb a csánk alá érhet, nyugalmi  állapotban lelóg, csak a vége görbül kissé vissza. Lábai egyenesek,  izmosak és jól szögelltek. A mellső és hátsó lábak egyaránt a válltól  lefelé is izmosak, kifejezetten vastag csontozatúak.  Széles mancsain  szorosan egymás mellett ülnek az ujjak, melyek között úszóhártya van. A  koponya széles és masszív. A stop jól látható, de nem túl erős. A fején a  bőr sima, ráncok nélküli. Ajka nem nyáladzó fekete színű. Közepes  nagyságú fülei háromszögletűek, enyhén lekerekítettek, magasan tűzöttek  és a fej mellett lógnak. Orrtükre minden esetben tiszta foltmentes,  fekete pigmentációjú. Mandulavágású szeme közepes nagyságú, mélyen ülő, a  barnától a sötétbarnáig terjedő színű, barátságos tekintetű. Harapása  ollószerű. A landseer szőrzete sűrű és hosszú, tapintása puha. Az  aljszőrzete kimondottan puha, de nem annyira sűrű, mint az újfundlandié.  Az arc szőrzete rövid. A lábakon ritkás zászló fejlődik, a farok  szőrzete viszont igen sűrű és bozontos.
Alapszíne a  tiszta fehér, melyet éles színű fekete foltok tarkítanak a testen és a  faron. A nyak, a szegy, a has, a farok és a lábak mindig fehérek. A fej  minden esetben fekete színű, fehér szimmetrikus orrcsíkkal. A fehér  részekben a fekete pettyezettség, az úgynevezett koromfolt nem hiba, de  igyekezni kell kitenyészteni.
A landseer  járását, mozgását a test és a lábak tömeges izomcsoportjai harmonikussá,  enyhén rugózóvá teszik. A kutya összképi megjelenését jelentősen  meghatározza a mérete, mely kanok esetében 72-80 cm, szukák esetében  67-72 cm marmagasságot jelenthet.
Vastag bundája  miatt a landseer jól tűri a hideget és a vizet egyaránt, mely utóbbi  életeleme is. Mivel a fajta ősei halászok tulajdonában voltak, mindig  vízközelben éltek. Manapság is gyakran használják őket vízimentésre,  mivel átlagon felül és kitartóan úsznak, így egy termetesebb ember  vízből való kimentése sem okoz problémát nekik. A kölyökkutyák vízhez  való viszonya már néhány hetes kortól igen jó, bátran belemennek a vízbe  és általában az első próbálkozásnál kiválóan úsznak.
Összességében a  landseer nagyon barátságos, kiegyensúlyozott kutya, mely ideális  kisgyermekes családoknak is. Elvárja a szeretetteljes, de következetes  kommunikációt. Mozgásigénye átlagos, de szereti a hatalmas sétákat.  Ritkán ugat, de ekkor a hangja mély és tekintélyt parancsoló. Nevelése  nem nehéz feladat, intelligens, jól tanítható fajta.

Újfoundlandi
FCI-Standard: 50
Újfoundlandi
Rövid történeti áttekintés:
A fajta Új-Fundland szigetéről származik, őshonos kutyákból és a nagy fekete medvekutyából alakult ki, melyet 1100 után a vikingek vittek a szigetre. Az európai halászok megérkezése után a különböző fajták közrejátszottak a fajta alakulásában és felfrissülésében, de a legfontosabb ősi tulajdonságok megmaradtak. Mikor 1610-ben megkezdődött a sziget gyarmatosítása, az újfundlandi már birtokában volt a rá jellemző fajtajegyeknek és veleszületett jellembeli tulajdonságainak. Mindezek tulajdonságainak köszönhetően képes volt nehéz terhek húzására különösen kemény éghajlati viszonyok között, és mint vízi- és mentőkutya a tenger veszélyeivel dacolni.
Általános megjelenés:
Az újfundlandi masszív, teste erőteljes és jól izmolt. Mozgása jól koordinált lefutású. Fontos méretarányok: A test hossza, a martól a farktőig mérve, megegyezik a marmagassággal. Teste kompakt. A szukák törzse valamivel hosszabb lehet és kevésbé masszív, mint a kanoké. A mar és a mellkas alsó vonalának távolsága nagyobb, mint a mellkas alsó vonala és a talaj közti távolság.
Viselkedés és karakter (wesen):
Az újfundlandi megjelenése jóindulatot és szelídséget sugároz. Fenséges, vidám és vállalkozó kedvű, szeretetreméltó és nyugodt.

Fej: Masszív. A szukák feje összességében megegyezik a kanokéval, de valamivel kissé kevésbé masszív. Koponya: Széles, enyhén ívelt fejtetővel és erőteljesen fejlett nyakszirtcsonttal. Stop: Tisztán kifejezett, de nem hirtelen. ARCORRI RÉSZ Orr: Nagy, jól pigmentált, jól fejlett orrlyukakkal. Színe a fekete és fehér-fekete egyedeknél fekete, barnáknál barna. Fang: Kifejezetten kvadratikus, mély és mérsékelten rövid; rövid, finom szőrzet borítja; ránctalan. A szájzug világosan jelzett, de nem túl erősen fejlett. Pofa: Puha. Harapás: Ollós vagy tétreharapás. Szemek: Arányosan kicsik és mélyen ülők, messze fekszenek egymástól, és nem látható a piros kötőszövet. A fekete és fehér-fekete egyedeknél a szemszín sötétbarna, a barnáknál világosabb szemszín megengedett. Fülek: Arányosan kicsik, háromszögletűek lekerekített véggel, jól hátul és oldalt tűzöttek a koponyán, jól a fejhez simulnak. Ha a felnőtt kutyafüle előre fordul, a belső szemzugig ér a megfelelő oldalon. Nyak: erőteljes, izmos, jól illeszkedik a vállakhoz. Megfelelően hosszú, hogy lehetővé tegye a fej méltóságteles tartását. Nem lehet rajta túlzottan fejlett lebernyeg. Test: A csontozat mindenütt masszív. Oldalról nézve a test mély és erőteljes. Felső vonal: A martól a farig vízszintes és szilárd. Hát: Széles. Ágyék: Széles és jól izmolt. Far: Széles, kb. 30 fokban csapott. Mellkas: Széles, tágas és mély. Jól ívelt bordák. Alsó vonal és has: Szinte vízszintes, sohasem felhúzott. VÉGTAGOK Mellső rész: A mellső végtagok egyenesek és párhuzamosak, lépésben és lassú ügetésben is. Vállak: Nagyon jól izmoltak, a lapocka a vízszintessel kb. 45 fokot bezárva ferdén hátra nyúló. Könyök: Jól a mellkashoz simuló. Mellső lábközép: Enyhén ferde. Mellső mancsok: Nagyok és a testhez harmonikusan illők, jól lekerekítettek, szorosan egymáshoz simuló, szilárd és kompakt lábujjakkal; úszóhártyával. A karmok feketék a fekete és fehér-fekete egyedeknél, csontszínű a barna egyedeknél. Ha a lábujjak fehérek, a karmoknak nem kell feketének lenniük. Hátulsó rész: Mivel a nehéz terhek húzásához, az úszáshoz és a húzóerővel rendelkező, térölelő lépéshez szükséges lendület nagymértékben függ a hátulsó résztől, annak milyensége nagy jelentőséggel bír az újfundlandinál. A medencének erőteljesnek, résztől, annak milyensége nagy jelentőséggel bír az újfundlandinál. A medencének erőteljesnek, szélesnek és hosszúnak kell lennie. Comb: Széles és izmos. Térd: Jól szögelt, de nem olyan erős, hogy a kutya összekuporodottnak tűnjön. Lábszár: Erőteljes és igen hosszú. Hátulsó lábközép: Arányosan rövid, jó mélyen elhelyezkedő. A két lábközép egymással párhuzamos és egymástól messze elhelyezkedő. Sem befelé, sem kifelé nem fordulnak. Hátulsó mancsok: Erőteljesek és kompaktak. A körmök színét lásd a mellső mancsoknál. Az esetleges farkaskörmöket el kell távolítani. Farok: Ha az újfundlandi úszik, a farka kormánylapátként szolgál, ezért erőteljes és tövénél széles. Álló testhelyzetben egyenesen lelóg, esetleg kis ívvel a végén. Mozgás közben vagy izgalmi állapotban egyenesen és vízszintesen hordott, a hegye csekély ívvel felemelkedik; sohasem a hát fölé kunkorodó vagy a hátulsó végtagok közé behúzott. Járásmód: Mozgás közben a mellső végtagok jól előrenyúlnak, a hátulsó végtagok erős toló mozgást végeznek. A mozgás könnyedséget és erőt sugároz. A hát enyhe ringása természetes. Növekvő sebességnél a végtagok a test középső súlypontvonala felé közelednek, miközben a hát vízszintes marad. szőrzet: Az újfundlandi szőrzete vízhatlan, félhosszú szőrzet. A fedőszőrzet mérsékelten hosszú és egyenes, nem göndör. Enyhe hullámosság megengedett. Az aljszőrzet puha és sűrű, télen sűrűbb, mint nyáron, de a faron és a mellkason bizonyos fokig mindig megtalálható. A fejen, a fangon és a füleken a szőrzet rövid és finom. A mellső és hátulsó végtagok zászlósak. A farkat teljes mértékben hosszú, sűrű szőr borítja, melynek azonban nem kellene zászlót képeznie. Szín: Fekete, fehér-fekete és barna. Fekete: Az újfundlandi megszokott színe a fekete. A szín árnyalatának a lehető legegységesebbnek kell lennie, de enyhe csillámlás, mint amilyet a napfény okoz, megengedett. Fehér jegy a szügyön, a lábujjakon és/vagy a farok hegyén megengedett. Fehér-fekete: Ez a mintázat a fajta számára történelmi jelentőségű. előnyben részesítendő a fekete fej fehér jeggyel, mely a fangig nyúlik, fekete nyereg egyenletes fehér jegyekkel és a fekete far, illetve a felső részén fekete farok. Minden más résznek fehérnek kell lennie és minimális pettyezettséget szabad mutatnia. Barna: Ez a szín a csokoládébarnától a bronz barnáig terjed. Fehér jegy a szügyön, a lábujjakon és/vagy a farok hegyén megengedett. A fehér-fekete és a barna kutyákat kiállításon a fekete egyedekkel azonos osztályban kell elbírálni. Méret és súly: A marmagasság átlagosan 71 cm kifejlett kanoknál és 66 cm kifejlett szukáknál. A kanok súlya átlagosan kb. 68 kg, a szukáké kb. 54. Nagy marmagasság kívánatos, de a méret nem élvezhet előnyt a szimmetriával, az általános egészségi állapottal, az erőteljes felépítéssel és a kifogástalan lefutású mozgással szemben. Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.  Általános megjelenés: hosszúlábúság, tömegesség hiánya A csontozat általános szerkezete: nehézkes kinézet, vékony csontok. Karakter: agresszivitás, félénkség. Fej: keskeny Fang: hegyes vagy hosszú. Ajkak: hangsúlyosak. Szemek: kerekek, kidülledők, sárgák, a vörös kötőszövet jól kivehető. Hát: ívelt, puha vagy beesett. Mellső rész: a mellső lábközép, szétálló lábujjak, kifelé vagy befelé forduló mancsok, hiányzó úszóhártya. Hátulsó rész: Meredeken szögelt térdízület, tehénállás, hordószerű végtagállás, befelé forduló mancsok. Farok: rövid vagy hosszú, megtört, a vége kunkorodó. Mozgás: tipegő, vontatott, rákszerűen oldalra tolódó mozgás, szuk vagy tipegő mozgás, a mellső lábak keresztezik egymást, a mellső lábak egymástól egyértelműen távol vagy egymáshoz túl szuken mozognak, poroszkálás. szőrzet: ritka. Tenyésztésből kizáró hibák: Rossz jellembeli tulajdonságok. Előreharapás, hátraharapás, keresztharapás. Rövid vagy szorosan a testhez simuló szőrzet. Nem fehér jegyek a fekete vagy barna színű egyedeknél. Nem fekete, fehér-fekete vagy barna szín. Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Mohl Adolf utca 1
H 9461 Lövő
+36 30 638 0782
mulk0928@gmail.com

Magyar Újfoundlandi es Landseer Klub
Vissza a tartalomhoz